Hall of Shame

Adott egy péntek este, budapesti nyár, úgy vadiúj szórakozóhely, ahol nincs zene, viszont van egy végtelenül hosszú bárpult, rengeteg ember, por, hangzavar, barátok, ismerősök, rengeteg ismeretlen, és néhány pohár elfogyasztott rosé fröccs. Unalmas?Az! Dobjuk fel! A szabályok a következők, poharakat kiüríteni, öt perc alatt szóba elegyedni egy idegennel, akit aztán a megbeszélt helyen bemutatunk a régi-új társaságnak. Aztán lássuk mit kezd egymással egy csapat idegen, vagy kínos csend, vagy egy érdekes este lesz belőle.

Több száz ember között háromszor futottam össze a barátaimmal, akik hozzám hasonlóan kétségbe esetten próbálták teljesíteni a reménytelen feladatot. A "kísérlet" ott fulladt teljes kudarcba, amikor a kiszemelt srác közölte, hogy nagyon szívesen benne lenne a játékban, csak éppen valakit követ aki megmutatja neki a WC-t, úgyhogy most szaladni kell!Feladtam!!

 Valamelyik nap épp a Tesco-ba igyekeztem, mikor egy srác kinyitotta előttem az ajtót és a kezembe nyomott egy bevásárlókosarat. Nagyon megörültem a kedvességének és vigyorogva megköszöntem, mire azt mondta, hogy a szép lányok megérdemlik. Sajnos már rég nem volt ott, mikor enyhe fáziskéséssel kinyögtem, hogy a csúnyák is. 

Egyáltalán mi az, hogy szép? Ekkora faszságot.

A férfiúi kreativitás határtalan. Ez tény! Szerencsére ezt nem is rejtegetik, a félénkebbek pár pohár ital, a haladók akár józanul is megosztják “tudásukat” a nagyérdeművel. Leginkább ezek a kreatív gyöngyszemek inspiráltak egy új sorozat elindítására. A rovat címe “Variációk egy témára” lesz, avagy hogy veszi kezdetét a kommunikáció két idegen között. Kicsit olyan ez, mint a mozifilmek trailere. Pár percben kell bemutatni a “filmet”, úgy hogy ne lőjük le rögtön a poént, mégis sejtelmesen hívjuk fel a “néző” figyelmét a főbb attrakciókra. Ha jó az előzetes veszel jegyet a moziba, ha a film is tetszik, még az is lehet, hogy beszerzel egy díszdobozos DVD-t.

Tegnap ismét elvegyültünk egy kicsit a városi forgatagban: ami reggelre maradt az egy enyhe fejfájás és a esti beszélgetések halvány emléke.

A Time for Wine fesztivál pozitív csalódás volt. Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: korrekt. Különösen értékelem hogy a szervezők felismerték, nem kell feltétlenül több ezer forintos (le nem fogyasztható) belépőt szedni azért hogy “normális” emberek vegyenek részt a rendezvényen. A “normális”-t egy kicsit itt kifejteném: nem hajéktalan, nem punk, nem nagypofájú proli a havanna lakótelepről…

Jól éreztük magunkat, finom bort ittunk… ennyit várunk egy ilyen estétől. Talán nem is kellett volna felállnunk a sörpadokról és elindulni a város sűrűjébe, de persze az ember lányát mindig hajtja a vére. Az este folyamán több vitatható megnyilvánulása is volt a hozzánkszólóknak. Most már egészen biztos vagyok abban, hogy tízből kilenc férfi azt gondolja ha csak lányokat lát együtt szórakozni hogy azok a lányok csak és kizárólag azért vannak ott hogy 1. pasizzanak, 2. őt felszedjék. Nem véletlenül használtam ezt a számomra két irritáló szót hogy pasizni, meg felszedni valakit. Fel sem merül bennük, hogy egyszerűen lejöttünk jól érezni magunkat.

Szóval a tegnap este nagy kérdése: Miért kell mindig nyomulni?  

És még ezt is lehet fokozni azzal, hogy valaki egyfolytában nagyon mond, közli hogy ja, amúgy barátnője otthon alszik, felvág azzal hogy húha, egyszer voltam Amerikában. Na, ha voltál Amerikában akkor most azonnal letérdelek, ez nem semmi teljesítmény egy emberi lénytől!

Ja és ott van az a rész, amikor az “úriember” vissza lesz finoman utasítva… ilyenkor jön a “ti is ilyen hülye kurvák vagytok” és társai.

Muszáj ezt mindig eljátszani? Nem lehetne hogy mielőtt odamegyünk a másikhoz előtte egy kicsit figyelünk egymásra? Nagyon sok apró jel van, amiből néhány perc alatt megbizonyosodhatunk, hogy a másik fél számára kívánatos-e a társaságunk.

És ha nem így van, akkor ne ülj oda, ne kezdj el a gyerekkorodról beszélni, ne kérdezd meg hogy “a kutya veletek van?” és azt se hogy " a barátnőd kínai?” Ilyenkor csak szépen menj el mellettünk szó nélkül, és fogadd el azt a tényt hogy semmi másról nincsen szó, mint arról hogy ugyanarra a helyre jöttünk szórakozni. Nem vadászni, csak jól érezni magunkat…

Nem kertelek, bele is csapok a lecsóba, még oly frissen él bennem a hétvége emléke, ezt ki kell használni.

Egyetlen költői kérdésem van ma estére: hogy lehet az, hogy Magyarországon, Budapesten, 2012-ben elmegy az ember lánya egy beöltözős (!) buliba, felcsap a fejébe egy flitterekkel kivert, ocsmány, a Playboy logójára csak távolról, egy százforintos búcsús nyuszifülre viszont annál közelebbről emlékeztető fejdíszt egy kötött hipsztersapka (!) és egy zöld (!) napszemüveg társaságában, és mindezek ellenére a buliban leggyakrabban felé elhangzott három kérdés mégis a "Szóval téged rendeltek?", "Vetkőzni is fogsz?", a "Playboytól jöttél?" és ezek variánsai?

(Felesleges hozzátennem, hogy mindezt olyan fiúk prezentálják, akik minden egyes mondatnál tele szájjal röhögnek a saját eredeti és rendkívül szellemes poénjaikon.)

Pár órával később: hogy lehet az, hogy szombat este az ember lánya azon kapja magát egy beöltözős buliban, hogy már másodjára kér meg egy srácot, hogy ne beszélgessenek a munkáról és foglalkozásokról, miután ugyanaz a srác harmadjára is visszakérdez, hogy most akkor a lány mérlegképes könyvelőként dolgozik-e (NEM.)?

Na jó, ez valójában két kérdés volt, lesz min gondolkozni :) Jó éj!